Olasztelek

Olasztelek a ma Erdővidék néven is ismert Baróti medence központjaként számontartott Baróttól 3, Kovászna megye székhelyétől – Sepsiszentgyörgytől, akárcsak a hajdani kormányzati székhelytől Székelyudvarhelytől, de Brassótól is egyenlő távolságra – kb. 50-60 km-re helyezkedik el, a 131 számú megyei út mentén.
Nevével 1332-ben találkozunk először írott dokumentumokban. Nevéből eredően is (Olasz Telek) az a feltételezés él, hogy a települést a római impérium korában vagy legkésőbb XII. - XIII. században ide települt olasz kőműves mesterek utódai alapították. Ezt igazolja a településen gyakori, olaszos hangzású Márkó, Kolumbán és a régebb még fellelhető Fábián és Belle családnév is.
A település sokáig központja volt a kilenc települést magába foglaló történelmi Bardoc fiú-széknek, mely az itt lakó szabad székely népnek közigazgatás és igazságszolgáltatás terén önállóságot biztosított.
Nevezetességei közé tartozik a kőfallal körülvett, helyi református templom épülete, melynek tornya 1795-ben épült. A templomot 1858-ban építették újjá a feltehetően már XIII-XIV. században meglévő egykori templom helyén, melynek faragott köveit az új templom falába beépítették.
A régi templom tárgyai közül őriz szintén egy kőből faragott keresztelő medencét és egy 1489-ben készített, latin feliratos harangot.
A Bethlen Gábor fejedelem vadászkastélyaként számon tartott, többször átépített Bethlen-kastély, valamint a Daniel család által a XVII században épített reneszánsz stílusú kastély őrzi e településnek egykori rangját.
A határában egykor nagy számban feltörő borvíz-, ásványvízforrások közül ma két gyógyvíz-jellegű forrás, a Bolondborvíz és Szökőborvbíz működik. Egy régebbi forrásnak a helye, a Likaskő ritka természeti látványosságok közé tartozik.
A települést ma 743-an lakják, mely a következő képen oszlik meg: 735 magyar illetve 8 román anyanyelvű lakós; vallási hovatartozás szempontjából 627 református, 56 római katolikus, 46 unitárius, és 14-en más felekezethez tartozók.
A lakosság főképp mezőgazdasági munkával, állattenyésztéssel biztosítja megélhetését. A XX. század elején tengeren túl dolgozó családfők munkája nyomán virágzásnak induló település a közvéleményben a "kicsi Amerika" nevet nyerte el, de a sokszori kényszerű visszaesés, a történelmi változások nyomán ez a virágzás sokszor gyümölcstelen maradt. De kitartással és hittel kezdik újra és építik újra mindig életüket, közösségüket.
A falu szülöttei között nagy becse van a tanulásnak, a tudásnak. Közülük sokan hozzájárultak a magyar kultúra gyarapodásához, köztük Hermányi Dienes József református lelkész és irodalmár, Kolumbán Lajos etnográfus, Bodó Zalán fizikus, vagy a ma is alkotó Kósa Bálint grafikus.
De ezt jelzi az újra és újra felpezsdűlő közművelődési, kultúrális élet is, mely ma a helyi elemi iskola, óvoda, a kultúrotthon, a közösségi házként működő református gyülekezeti ház és a civil szerveződések körül körvonalazódik.
Az itt élő emberek szorgalmánál és élni akarásánál csak a hagyományos székely vendégszeretete nagyobb, mely örökre megragadja az ide látogatók szívét.
Erre alapozottak településünk gyülekezeti és önkormányzati kapcsolatai, melyeket a intézményi és személyes barátságok szintjén ápol a magyaorországi Ács és Körösnagyharsány, valamint a hollandiai Willsum közösségeivel.

olasztelek.ro